Gránát

A gránát mindig a hit, igazság és fény szimbóluma volt. A gyökércsakra köve

A gránátcsoport szilikáttartalmú, szabályos kristályrendszerű ásványcsoport, a szilikátok ásványosztály nezoszilikátok alosztályának önálló tagja. Szép, kifejlődött, egyedi vagy nagyobb számban fenn-nőtt kristályokban, rombdodekaéder és deltoid-24-es kristályalakban előforduló féldrágakőnek minősülő ásvány. Plinius "carbunculus almandius"-nak nevezte,[1] a magyar karbunkulus elnevezés innen ered. A középkorban gyógyhatást tulajdonítottak neki. Több császári koronánál díszítő elemnek alkalmazták.

Az aprószeműek járulékos kőzetalkotók, nagyobb és szebb kristályai szkarnosodásban keletkeznek, gyakran metamorf kőzetekben találhatók. Átlátszó nagyobb kristályaik drágakövek. Elemi összetételüktől függetlenül azonos formájúak és kristályalakúak, megkülönböztetésük csak kémiai analízis aAz aprószeműek járulékos kőzetalkotók, nagyobb és szebb kristályai szkarnosodásban keletkeznek, gyakran metamorf kőzetekben találhatók. Átlátszó nagyobb kristályaik drágakövek. Elemi összetételüktől függetlenül azonos formájúak és kristályalakúak, megkülönböztetésük csak kémiai analízis alapján lehetséges.lapján lehetséges.

Az almandin gránát enyhíti a pánikot, aggodalmat és félelmet. Javítja a túlélési problémákat és visszaállítja a teljes élni akarást.

Pszichésen: mindig a harcosok köve volt a gránát. Pajzsokba és kardok markolatába foglalták, hogy védelmezzen a csatákban. Az egészség és az életerő kristályaként ismert.
Segít megtalálni az örömöt, támogat, és segítségével képesnek érezzük magunkat szeretetet adni és befogadni.
Erőt, bátorságot, kitartást nyújt és megfelelően irányítva aktíválja a kundalinit.
Az erőteljes földi energiákkal meditálva miközben gránátot tartunk kezünkben, aktíválja az átjárót az állati totem energiába vagy tudatosságba, ahol megtalálhatjuk saját állati „őrangyalunkat”.