Gyémánt

A homlokcsakra köve, a gyémánt a tisztaság jelképe.

A gyémánt a terméselemek osztályán belüli széncsoporthoz tartozó ásvány és egyben a legjelentősebb drágakő. Ezt fizikai és kémiai tulajdonságainak köszönheti, hiszen a legkeményebb természetben előforduló ásvány (a nagyon ritka wurtzit-bórnitridet és a lonsdaleitet leszámítva[1]), átlátszósága és fénye tökéletes, fénytörése és színszórása a legmagasabb fokú. Ugyanakkor rajta kívül nincs más drágakő, amely csak egyetlen elemből állna: a gyémánt szénatomokból áll, a szén egy allotróp módosulata (vö. grafit). Rendkívül nagy keménysége miatt ipari felhasználása széles körű.

Tiszta fehér fénye segít abban, hogy az életünket összetartozó egésszé tegyük. Erősíti a kapcsolatokat, szeretetteljessé és tisztává teszi. Azt tartják róla, hogy vele fokozza a férfi a szerelmét a felesége iránt; úgy tekintenek rá, mint az elkötelezettség és a hűség jele. A gyémánt évezredek óta a gazdagság szimbóluma, azok közé tartozik, amelyek ezt kifejezésre is juttatják és vonzza a jólétet. Minél nagyobb a gyémánt annál nagyobb a bőség.
Felerősíti az energiát. Azon kevés kövek egyike, amelyeket soha nem kell újratölteni. Növeli az energiát, bárhol is kerül vele kapcsolatba, és nagyon hatékony, ha más kristályokkal együtt alkalmazzuk gyógyításra, megsokszorozza ugyanis az erejüket.
Tisztítja az érzelmi és mentális fájdalmat, csökkenti a félelmet, és új kezdeteket hoz. Nagyon kreatív kő: serkenti a képzeletet és az ötletességet.
Letisztítja a gondolatokat, és elősegíti a megvilágosodást.